| |
| |
|
| |
|
| |
|
| |
|
| |
A KÖR |
| |
Iskolánk pályázatot írt ki, több kategóriában, amelyen minden diákunk részt vehetett. A pályázat témája a KÖR volt. Pályázni lehetett:
- képzőművészeti,
- irodalmi és
- műelemző
kategóriákban.
A Kör mint tondó: körkompozíció - formai megkomponálás.
A Kör mint kerek-egész, körforgás, mind téri mind időbeli értelemben. De bármilyen szabadon értelmezett megoldás érdekelt minket! Képzőművészeti kategóriában az alkotások technikája szabadon választott volt, a méret is.
Irodalmi kategóriában lehetett pályázni verssel, dallal, (dalszöveggel) vagy prózai művel is,
műelemző kategóriában a témával kapcsolatos elemzésekkel, vagy valamilyen témával kapcsolatos mű, vagy körkompozíció (tondó) elemzésével.
|
| |
A KÖR PÁLYÁZAT
DÍJAZOTT
ALKOTÁSAI |
| |
 |
| |
DEMES ILDIKÓ JENNI
9. évfolyam
|
| |
|
| |

NAGY PÉTER
10. évfolyam
|
| |
|
| |

NAGY PÉTER
10. évfolyam
|
| |
|
| |

TARCSI HAJNALKA
10. évfolyam |
| |
|
| |

ZEITLER REBEKA
10. évfolyam |
| |
|
| |
|
| |
A PÁLYÁZATRA
BEKÜLDÖTT VERSEK |
| |
|
| |
Körülírva
Oly egyszerű semmiség,
Mégis benne a mindenség.
Az örök végtelen körforgás,
Biztonság és megnyugvás.
Tudod hogy van egy pontja,
Mit szemed nem lát.
Elérhetetlen mégis fogja,
A kör vonalát.
Halad de nem változik,
Körbe szalad, nem távozik.
Múlik mégse fogy,
Mint az idő körbefog.
A kör mint egy korona,
Egy óvott terület határa.
Korona közepén király ül,
De nehéz az ő dolga.
Végtelen sok kezével,
Koronáját tartja.
Szilasy Botond
Perkáta, 2009.08.25. |
| |
|
| |
Életünk
Születünk, élünk, elmúlunk.
e nagy körforgás az élet.
helyet ad térnek és időnek.
a föld amelyen élünk,
az is egy nagy kör,
forog időtlen idők óta.
mi benne kis porszem vagyunk.
a nagy isten, az igazság
a szentség áll a közepén.
imádkozzunk szép hazánkért, nemzetünkért! hogy
e szent föld, országunk, nemzetünk megmaradjon,
megtartsa népét.
hadd szálljon a föld, a “kör” a maga útján.
menjünk mi is a magunk dolgai után.
de maradjon meg elménkben, emlékezetünkben a kör,
kell, hogy körbe álljunk, összefogjunk, egybe tartsunk
és érezzük azt a mágikus jó érzést, az egységet.
A föld, a “kör” mindig megadja gyümölcsét.
Mindig forgásban van, tudja ezt az ember is.
európa középpontjában, a mindig megélő négy évszakával:
minden évszaknak megvan a maga gyönyörűsége,
a tavasz az éledésé, az akácfa és gyöngyvirág
bódító illatáé.
A nyár az érésé, mezei virágok illatáé.
Az ősz a betakarításé, a lombhullásé.
A tél a pihenésé, szunnyadásé, a hó hullásé.
Ez az örök körforgás ősidők óta, és a szeretet ami összetart.
Kérjük a jó istent áldja meg magyar hazánkat,
minden rögét életerővel és áldja meg a
magyar népet, hogy e körforgás még ember él
megmaradjon és csak jóra-szépre forogjon!
Raffai Gergő
Sárszentmiklós, 2009. szept. 15. |
| |
|
|
|