A kisgyermekek gazdag érzelmi intelligenciája a Teremtés közvetlen csodája. Ahogy elkezdődik a „neveltjeink” élete a köznevelésben az óvódától az egyetemig, sajnos egyre csökken ez az szint.
A használható és maradandó tudást az érzelmeink által rögzítjük, amelyeket bármikor előhívhatunk az életünk során. Ma a legfőbb kihívásunk, hogy képesek vagyunk-e látni a természetes módon létező, a Teremtő által alkotott valóságot, amely körül vesz bennünket? Rá tudunk-e érezni a szavakkal ki nem mondható örök igazságra, a hagyományos népi tudásban, az ősi mesterségekben, az elődeink népi életmódjában, a magyar paraszti műveltség szinte minden ágában mélyen megbúvó Élet szentségére? Ha megismerjük, ha megéljük, és ha rátalálunk arra a világra, amelyből őseink is merítettek, akkor ráléphetünk az útra, melyelvezet bennünket a „Tiszta forráshoz”! Ha így teszünk, nem tévedhetünk el a számtalan, tudatosan elénk vetített zavaros illúzió-rengetegben. A helyére kerül minden!
A nevelő embernek tisztáznia kell a viszonyát az Élethez! Ez csak Belülről a lélek szintjén történhet meg! Meggyőződésem, hogy a nevelő központú iskolák korának kell eljönnie. Ezekben a közintézményekben a legnagyobb érték a nevelő közösség lesz, ahogy a régmúltban is volt. Ezekben a közösségekben mindenki felelős mindenkiért! Ez már az érzelmi intelligencia nagyon magas foka! Védelem, válasz és megoldás is egyben azzal a „korszellemmel”, amely komoly veszélybe sodorja a világunkat. Védelem, mert van viszonyítási pont: az Élet. A felnövekvő nemzedékeknek egy egyszerű kérdést kell csak feltennie magában: Ez a dolog, amely elém került az életet szolgálja, vagy éppen az ellenkezőjét a pusztulást? Az Élet megbecsülése a helyes válasz, és a jó megoldás is egyben.
Mit vigyen magával a most iskolába járó tanuló ahhoz, hogy néhány évtized múlva képes legyen a kihívásoknak megfelelni? A tudomány eddigi eredményei sorra megkérdőjeleződnek, már-már követhetetlen gyorsaságú a technikai változás. Az ismeretáramlás özönvíz erejű, mely könnyen magával ránthatja az embert a mélybe, ahol végképp nem láthatja és értheti meg a körülötte zajló eseményeket. Mindeközben az emberi viselkedés, az erkölcs a korszellemnek köszönhetően a „civilizált” világban egyre mélyebbre süllyed. Komolyan érdemes feltenni a kérdést: Mit kell megtanulnia, mélyen a lelkébe vésnie a mai diáknak ahhoz, hogy felnőtt korában az emberi normalitás szintjén maradhasson? Mivel kell és lehet felvértezni a jövő nemzedékeit, hogy a Teremtésben neki jutó feladatait betölthesse, alkosson, harmóniában éljen önmagával, szeresse családját, a hazáját, a szülőföldjét, az életet adó Anyatermészetet? Nehéz a választ megadni, mert nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, de egyben kézenfekvő is, mert mindenki számára most teremtődik a saját jövője. Ahogy és amit a jelenben, a mindennapokban gondolkodunk, gondolunk, képeket alkotunk magunkban, úgy leszünk képesek az életre. Ezért is jelent nagy lehetőséget a sajátnemzeti műveltségünkre alapoznunk a jövőt!
A magyar népi műveltség elméleti és gyakorlati ismeretek sokaságát tartalmazza. Ezek megismerése és gyakorlása vezeti a helyes útra a magyar embert. Ősi, évezredes tudás áll mögötte. Életrevalóságát jelzi, hogy nem élettelen tudást hordoz, hanem az idők múlásával is képes folytonos a megújulásra. Hamis az a megközelítés miszerint a magyar népi műveltség az elmaradottság, az idejét vesztettség állapotában van. A nyelvünk, a zenénk, akézművességünk a megtartó, mindennek ellenálló megfoghatatlan lelki tudásunk. Nem véletlenül érte és éri most is a legnagyobb támadás. A fát akarják elszakítani a gyökerétől évszázadok óta, de sikertelenül!
A mai modern világban gimnáziumunk tanulói csak olyan népi tárgyakat készítenekszívesen, amelyeknek gyakorlati hasznuk is van. Például a lányok nemezből viselhető ruhát nemezelnek. A fiúk faragnak, kést kovácsolnak, ácsolt bútorokat készítenek. Egy-egy ilyen tárgy elkészítése során felmérhetetlen az a sok ismeret, amelyet megszereznek. Áthatja őket az alkotás öröme. Ezt vihetik magukkal a jövőbe! Alkotnak, teremtenek és nő a képességük atartalmasabb és teljesebb tudásra. Örömmel tanulnak. Becsületes munkát végeznek. Erősödikaz önbecsülésük, elkötelezetté válnak a valódi értékek iránt, mivel értékeset teremtenek. Gyakran készítenek ajándékokat szüleiknek, barátaiknak, vagy szerelmüknek. A fent említett folyamat legfontosabb hozadéka az ismeretszerzés egy magas szintje, ahol előkerülnek a kisgyermekkorból jól ismert sorozatos kérdések, amelyeket a kíváncsiság, a belső megismerés vágya hajt. Nálunk az első évfolyamba lépő tanulók mindegyike népi táncot tanul, ennek fizikai és lelki hatásait nem kívánom részletezni, de időszerűsége megkérdőjelezhetetlen.
Meggyőződésem, hogy a jövő a népi műveltségre épülő Életközpontú közoktatás!
Szilasy György