suli02

Iskolánkról

Néhány gondolat arról, hogy mit és hogyan gondolunk a mindennapjainkról

A tanterem központúságot kiegészítjük a diákok életterének kibővítésével (udvar, park, erdő, mező, műhelyek, családi házak stb.) az oda illő tevékenységek szerint.
Arra törekszünk, hogy az osztályterem-tanóra típusú, üléshez kötött passzív ismeretszerzés egészüljön ki a cselekvés során szerzett tudás (pl.: kemenceépítés, növénygondozás) alkalmaival.
Az iskola-idő óráit kitágítjuk, a nap 24 órájában, a hét összes napjában, az év 12 hónapjában gondolkodunk. Ehhez szükséges a szülőkkel való szoros kapcsolat, a felnőttek életének bekapcsolásával.( Például nyári táborok, délutáni szakkörök, otthoni megfigyelési feladatokon keresztül.)
A jelenlegi osztályszerkezetet (egykorú gyerekek közössége) kiegészítjük különböző korúak együttlétével, amennyiben ezt az adott tevékenység igényli (pl. műhely munkák).
A kötött osztálylétszámhoz igazított tanulási forma bővül ennek ellentétpárjával, mikor az adott feladat határozza meg az ahhoz szükséges létszámot.
A „csak pedagógus diplomával rendelkező tanár taníthat gyereket” szigorú törvényi előírása mellett nyitunk az „az tanít, aki tud” elve felé, ahol mesterek, szülők, a falubeliek adhatják át a tudásukat diákjainknak, sőt a diákok is taníthatják egymást. Pl.: vadászok tartanak terepi órát a biológia tanárral közösen. Középiskolás diákok segítenek a kisiskolásoknak, óvodásoknak tartandó játszóház szervezésében.
A nemtelen (fiúhoz lányhoz nem kötött), általános, uniszex tananyag kibővül a diákok nemiségét kibontó, az életben nélkülözhetetlen férfi-női szerepre is felkészítő ismeret-egységekkel, cselekvési formákkal (pl.: néptáncon, kézművességen keresztül).
Az osztályzásos értékelés kiegészül más elismerési módokkal: szöveges jellemzés, mestermunka bemutatása, közösségi megbecsülés.
A szülő, a tanár-mester és a diák egyenrangú felek iskolánkban, de mindegyikük vállalják, hogy alárendelik magukat a megfogalmazott egyetemes értékeknek!

A Gimnázium munkáját az Életiskola alapjaira építjük, melynek társadalmi időszerűsége a következőkben fogalmazható meg:

“A Gyermek nem arra vágyik, hogy ismereteket szerezzen az életről, hanem hogy élje azt.”
/Hintalan László János/

  1. Biztosabb megélhetést, alkalmazható tudást nyújt
    Az Életiskola oktatási forma a legalapvetőbb ismeretek megszerzését állítja a középpontba, amely tudás nem avulhat el, és amelyre egyre nagyobb igény mutatkozik már napjainkban is. A fiúk és lányok által elsajátítandó tudás eredménye egy anyagszerűségében szerény, de szellemiségében a legegyetemesebb értékeket is tartalmazó életforma kialakítása lehet, talán állás nélkül, de nem munka nélkül.
  2. Segíti a szülőföldön maradást és a visszatelepedést
    Ez a tudásforma elsősorban az élő környezetre és a helyi hagyományokra, gazdálkodási módokra épít, és csak másodsorban általános érvényű, horizontális ismerettartalmakra. A modern közgazdaságtan is a világvárosokból való visszatelepülésben, közösségekhez való kötődésben látja egyedül az emberiség jövőjének biztosítását.
  3. A legkorszerűbb alternatív pedagógiai irányzatok céljaival is összecseng
    A világ legismertebb alternatív pedagógiái is mind a fentebb említett irányba mutatnak: szegedi Cselekvés Iskolája, Erdei iskola-rendszer, keszthelyi Életfa Iskola, Maison Familie, Waldorf, Freinet, Montessori, Jena Plain, New York város, mint iskola stb.
  4. A gyermekek életkori, valamint nemekhez kötődő sajátosságait messzemenően figyelembe veszi
    Az úgynevezett “projekt”-módszer ma már Magyarországon is törvényben rögzített módon biztosít lehetőséget ennek kibontására.
  5. A Természet és az Ember harmonikus egységére épít
    Nem tartható fent tovább a tudomány és a művészet pár száz év alatt kialakult merev szétválasztása, így az erre épülő iskolai reál és humán tárgyak rendszere sem. A jövő a holisztikus szemléleté, csak az erre épülő régi-új tudás lehet alapja élő környezetünk megóvásának, az emberiségre nehezedő ökológiai katasztrófák elkerülésének.